Eszközök és anyagok:
- forrasztás;
- gyanta folyasztószer vagy alkoholos oldata;
- forrasztópáka;
- vékony rézhuzal;
- csupaszító vagy szerelőkés.
Vezetékek előkészítése és forrasztása
A vezetékek végeit lehúzóval vagy késsel meg kell tisztítani a szigeteléstől. Elég, ha egyenként kb.
Csatlakozásukkor szétnyílnak, ezért finoman meg kell szorítania őket az ujjaival.
Az illesztési ponton lévő magokat vékony rézhuzallal burkolják, lehetőleg vastagabbra, mint a csatlakoztatandó vezetékek egyes vezetékei. Beszerezhető a PVZ, ShVVP és hasonló kábelekből.
A tekercselést közepes frekvencián kell elvégezni. Ha a tekercset a tekercshez fekteti, az eredmény tisztább és erősebb lesz. Tekercseléskor a huzalt meg kell feszíteni, befejezése után a végeit csavarással kötik össze vagy helyezik be a magokba. A kapott kötést végül meg kell húzni. Ehhez a csatlakoztatott vezetékeket megfeszítik. Minél jobban húzza őket, annál jobban összenyomja az ereket a kötés. Ennek eredményeként a csatlakozás nem lesz kevésbé ellenálló a töréssel szemben, mint egy tömör kábel.
Az összeillesztés helyén lévő szabad vezetékeket folyasztószerrel vagy alkoholos gyantaoldattal kell bevonni. Ezt követően a kötést és a magokat forrasztópákával felmelegítik.
A forrasztóanyagot a forró területekre alkalmazzák. Ahogy olvad, a forrasztópáka hegyét tovább kell mozgatni, hogy új helyeket melegítsen. Az olvadt ón behatol a kötés alá és a közbeiktatott maghuzalok közötti üregekbe. A forraszanyag nem csöpög, és nagyon simán fekszik.
A javasolt forrasztási módszer mechanikailag nagyon erős kapcsolatot hoz létre. A kötszer használata kiküszöböli az ónpazarlást, mivel nem folyik le, és nem csepeg. Maga a toldás jól néz ki, és minimális ellenállást kelt. Ha kellően erős forrasztópákát használ, akkor minden csatlakozás néhány perc alatt elkészíthető.
