Jelenleg a bútoripar szó szerint elárasztotta a piac megfelelő szektorát különféle anyagokkal és minden létező stílussal, a retrótól a technóig. Sok embert vonz a fa bútor, de ma már túl drága a legtöbb ember számára, aki meg akarja venni.
De miért nem próbálja meg saját kezűleg elkészíteni, legalább a legegyszerűbb kialakítású, nem nehéz előállítani, és közönséges szerszámokat igényel? Ez a bútortípus kétségtelenül 8×8 cm vagy jobb 10×10 cm keresztmetszetű fagerendákból készült vidéki vagy kerti szék.
Az ilyen típusú bútorok elkészítéséhez elegendő, ha minimális készségekkel kell dolgozni az asztalos szerszámokkal, és általános ismeretekkel kell rendelkeznie a fa, mint mechanikai feldolgozási anyag tulajdonságairól.
Vidéki szék készítéséhez a legalkalmasabb anyagok a tölgy, bükk, fenyő, dió, nyír, kőris.Jó minőségű szárításon átesett faanyaguk meglehetősen kemény, ezért strapabíró, nem fél a nedvességtől, jól megmunkált, és ami fontos, gyönyörű textúrájú. A hársból és égerből könnyű alkatrészeket lehet készíteni.
Munkadarabok jelölése és előkészítése
Miután eldöntöttük a szék méreteit, megmérjük a kívánt hosszt a kiválasztott gerendán, figyelembe véve a feldolgozást, és építőszalaggal, fém háromszöggel, megfelelő ceruzával vagy jelölővel megjelöljük.
Ingafűrésszel darabokra vágjuk a fát, miközben egyidejűleg levágjuk a végeit. Az általunk választott szék kialakításához 16 négyzet alakú, nagy keresztmetszetű nyersdarabra és 2 rúdra lesz szüksége, amelyek oldala feleakkora, mint a fő üres.
A szép megjelenés és a jövőbeni összeszerelés minőségének javítása érdekében minden munkadarabot marásnak vetünk alá minden oldalon, beleértve a végrészeket is.
Az üléskeret kialakítására szánt nyersdarabokban háromban körfűrésszel vagy kézi fűrésszel hornyokat választunk ki a fa padlójában a végein, kettőben pedig a fa negyedében, amihez elektromos kaparóra és kézi vésőre van szüksége a hornyok geometriájának finomhangolásához.
Vidéki szék összeszerelése
A termék oldalait ragasztóval, ecsettel megkenve összerakjuk, az illeszkedő részek végeit és illeszkedő részeit, és állítható hosszúságú bilincsekkel, lehetőleg sík vízszintes felületen rögzítjük.
A csatlakozások középpontjában történő mechanikai megerősítéséhez elektromos fúróval és megfelelő fúróval készítsen zsákfuratokat a csatlakozócsavarok fejére. Ezután egy kisebb fúróval beállítjuk a kapcsolócsavarok irányát, amit csavarhúzóval becsavarunk.
Ezután mereven összeragasztjuk az oldalsó paneleket a felső hátsó kereszttartó segítségével a kartámaszok magasságában, és egy bizonyos magasságban egy szintben van a hátsó lábakkal és az üléskeret hátsó kereszttartójával, előre elkészített sablonok segítségével több- rétegelt rétegelt lemez. Hogy ne mozduljanak el, bilincsekkel rögzítjük őket.
A keresztrúdokat a sablonok szerint állítjuk be, miután a végeket és a lábakon lévő megfelelő helyeket ragasztóval megkentük. Fém háromszög segítségével ellenőrizzük a derékszög megtartását, és ha szükséges, állítsuk be a kereszttartókat.
A szerkezetet a keresztrudak irányában állítható hosszúságú bilincsekkel megfeszítjük, a szálkeresztet pedig feszítőcsavarokkal erősítjük meg.
A csavarfejek minden furatát fa ragasztódugóval zárjuk le, lefűrészeljük a felesleges részt az oldalfelületekkel egy síkban.
Most az üléskeret hosszanti oldalelemeit hornyokkal szereljük be a fa negyedébe a keresztirányú elemeinek szintjén.
A hornyokba egy kisebb keresztmetszetű gerendát ragasztóval rögzítünk, bilinccsel rögzítjük és két-három csavarral rácsavarjuk az üléskeret keresztirányú elemeire.
Ragasztóval három hosszanti gerendát fektetünk rájuk, a fa felében hornyokkal, sablonok segítségével, amelyek között azonos távolságot állítanak be, és ideiglenesen bilincsekkel rögzítik.
Az üléskeret mindhárom középső rúdja mindkét oldalon alulról a kis rúdokhoz van rögzítve két-két síkba csavart csavarral (ehhez fúróval előfúrunk a csavarfejekhez).
Mivel a kerti szék ezen elemének külső rudai nem voltak teljesen rögzítve, eltávolítjuk őket, bevonjuk a hornyokat ragasztóval és a helyükre helyezzük, bilincsekkel rögzítjük, amíg a ragasztó teljesen meg nem szárad.Termékünk váza teljesen összeszerelt, minden eleme biztonságosan rögzítve van ragasztóval és csavarokkal, erős és merev erőszerkezetet alkotva.
Végül csiszológéppel megmunkáljuk a keret összes szélét, hogy egyenletes és sima felületeket kapjunk.
Óvatosan töröljük át őket egy enyhén nedves ruhával, hogy eltávolítsuk az apró részecskéket és a faport, és hagyjuk a fát teljesen megszáradni.
Az utolsó művelet a lakkozás, amely megvédi a fa felületét a nedvességtől, megkönnyíti a bútorok gondozását és kiemeli a fa természetes textúráját.
Már csak a lakk megszáradása után kell felszerelni a háttámla és az ülőfelület párnáit.
A szék gyerekeknek és felnőtteknek, de akár apának vagy anyának is, akinek az ölében lánya vagy fia van.
Záró megjegyzések
A vidéki széken végzett munka során nem szabad megfeledkezni a vágószerszámok feletti pajzsok és védőelemek meglétéről és használhatóságáról. Ezenkívül viseljen hosszú ujjú, szorosan záródó ujjakat a csuklóján. Kesztyűt kell viselnie a kezén és védőszemüveget a szemén. A légzésvédő segít megvédeni magát a finom faportól és lakkgőztől, amelyek nem ártalmatlanok az emberi szervezetre.
A biztonság és a nagyobb esztétika érdekében nem ártana kisimítani az éles sarkokat, főleg ha kisgyerekek is vannak a családban, és a ruhák is szolgálnak majd. A lábak alá pedig érdemes gumit vagy műanyagot tömni, hogy a nedvesség ne hatoljon be a fába és ne rohadjon meg.
Annak érdekében, hogy a szék a lehető leghosszabb ideig tartson, és ne veszítse el működési és esztétikai tulajdonságait, csapadék idején és télen célszerű tető alá tenni, és legalább műanyag fóliával letakarni, hogy a por és egyéb szennyező anyagok lebegjenek. a légkörben nem telepednek le.
