Azokban az években rendkívül sürgető volt az üzemanyagtartályok továbbfejlesztett változatának szükségessége, mivel a korábbi konténerek gyakran okoztak tüzet. Ezután 200 literes tartályokban tárolták az üzemanyagot, és 20 literes, csavaros kupakkal ellátott bádogdobozokba palackozták. Mondanunk sem kell, hogy a tűzbiztonság nagyon alacsony volt, nem beszélve a használatuk és szállításuk kényelmetlenségéről.
Ezzel egy időben Hitler hadseregének parancsnoksága versenyt hirdetett az üzemanyagtartályok alapvetően új koncepciójának megalkotására. A legjobbnak pedig az általunk ismert klasszikus téglalap alakú változat bizonyult, amelyet egy mérnökcsoport fejlesztett ki a Grundfogel vezetésével.A tervezés annyira sikeresnek bizonyult, hogy már 1939-ben, a háború kezdetére a németek több ezer ilyen kényelmes tartályt helyeztek el a raktáraikban. A háború után elkezdték gyártani a polgári szektor számára, és hamarosan nemzetközi méretekben is.
Előnyök:
- A téglalap alakú forma nemcsak kényelmes kézben tartását tette lehetővé, hanem szállítással is mozgatható a felborulás és a spontán égés veszélye nélkül;
- A paralelepipedonon kívüli kiálló elemek hiánya lehetővé tette az ilyen tartályok lehető legracionálisabb és nagy mennyiségben történő kiegészítését;
- Kényelmes fedél, a nyitás a meneteshez képest a lehető leggyorsabb;
- A fedélen egy tömítőgumi tömítés jelenléte, amely akkor sem esik ki, ha használhatatlanná válik.
Ami a tartály fogantyúit illeti, azokat kifejezetten különféle szállítási lehetőségekre tervezték egy vagy több személy által. Például egy kézzel megfoghatja egyszerre két tartály fogantyúját. Így egy ember egyszerre négy üres kannát is elvihet. Míg ha tele van, ha túl nehéz, akkor két ember el tudja vinni, mindkét oldalon egy-egy.
Pontosan ez egy egyszerű és ötletes tervezési megoldás a korosztály számára!
