A lakott területeken nagyon fontos a friss levegő hozzáférésének biztosítása. A hideg évszakban történő szellőztetéskor azonban jelentős hőveszteség lép fel. Ennek eredményeként nőnek a fűtési költségek. A szellőztetés közbeni hőveszteség minimalizálása érdekében rekuperátorokat használnak. Egyszerre biztosítják a levegő kiáramlását a helyiségből és friss oxigén beáramlását az utcáról. Ugyanakkor hőt vesznek fel a kimenő áramból, és ennek köszönhetően felmelegítik a bevezetett levegőt. Egy ilyen eszköz saját kezével összeállítható.
Anyagok:
- Vékony cső 4-10 mm;
- horganyzás;
- menetes rúd 6-10 mm;
- csapágyak - 2 db;
- elektromos motor;
- biztonsági öv.
A forgó rekuperátor gyártási folyamata
A rekuperátor hosszának meg kell felelnie a fal vastagságának, vagy ennél kisebbnek kell lennie. Meg kell mérni a keresztmetszetét, majd vékony fémcsöveket kell vágni, amelyeket a készülék hengeres testének töltőanyagaként használnak.
Ezután meg kell tennie a rekuperátor forgástengelyét. Ehhez egy menetes rudat kell készíteni, amely 30-40 mm-rel meghaladja az előkészített csövek hosszát.
Fémlemezből egy korongot vágnak ki, hogy illeszkedjen a leendő rekuperátor forgórészének átmérőjéhez. Meg kell jelölni rajta a közepét, és ki kell vágni a belső felületet, hagyva 3 kötőtűt.
Ezután hengeres rotorházat kell készítenie. Ehhez fából vagy rétegelt lemezből 2, az előző résszel megegyező méretű korongot kell kivágni. Sablonként használva egy hengert kell feltekerni a fémlemezből, és szegecsekkel kell összekötni. A testnek 10 mm-rel hosszabbnak kell lennie, mint az előkészített fakivágások.
A csövek szorosan illeszkednek a hengerbe. A tengelynek középen kell lennie. Ezután egy bádogkört helyeznek el, és a henger végét ollóval levágják. Ezt követően meg kell hajlítani a ház falait a karima rögzítéséhez.
A rotor felszereléséhez 2 rögzítést kell készítenie rétegelt lemezből vagy táblákból. Egy lyukat fúrnak beléjük, amelybe a csapból a tengelynek megfelelő belső átmérőjű csapágyat nyomnak. A falhoz csavarozzák őket, és így a rotor forogni fog.
Ezután biztosítania kell a rotor forgását. Ehhez elektromos motort szerelnek fel. Egy hajtószíj van megfeszítve közte és a forgórész között. Az ilyen meghajtó elrejthető a falban, vagy kívülre is vihető. Ez utóbbi esetben a kapcsolat már nem magával a rotorral, hanem a kiálló tengellyel történik.
A levegő kiáramlik a csövek egy részén, a másik felén pedig beáramlik. A forgás miatt ez ugyanazon a csöveken keresztül felváltva történik. Először meleg levegő jön ki, ami felmelegíti a fémet, majd hideg levegő jön be és elveszi ezt a hőt. Ennek az eszköznek a hatékonysága a termogramon látható.
A csövek fele egyértelműen melegebb, de forgás közben lehűl, a korábban hidegek pedig felmelegszenek.
